Elios és más ....

Kamuirodákkal fejték meg Brüsszelt, óránként 400 ezer forintos sebességgel
562958
D. Kovács Ildikó
D. Kovács Ildikó
ÚJSÁGÍRÓ.  2018. 07. 04. 05:58

Az Elios-ügyhöz fogható csalássorozatot göngyölített fel az OLAF, amelyben csaknem 9 milliárd forint uniós támogatáslenyúlást koreografáltak Budapestről. A több mint két tucat cégből szőtt hálózatba szerb, szlovák és lett vállalkozásokat is beépítettek, de a szereplők között volt Matolcsy György jegybankelnök egyik unokatestvérének cége is. Durva túlárazás, kamuirodák, 403 ezer forintos órabérért megírt tanulmány is szerepel az OLAF-vizsgálat zárójelentésében, amelyet megszerzett a 24.hu.
KORÁBBAN A TÉMÁBAN:
Orbán fogorvosa is a csalás elleni hivatal célkeresztjébe került
Elios-ügy: a magyarok nagy része tudja, hogy Orbán veje is érintett
OLAF-jelentések: negyven ügyből nyolc vádemelés
Továbbra is Orbán Viktor vejének egykori érdekeltsége, az Elios vezeti a ranglistát, közbeszerzés-taroló ügyletei kapcsán összesen 13 milliárd forint uniós támogatás visszafizettetését javasolta az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF). De nem ez az egyetlen, sokmilliárdos és magyar cégeket érintő ügy. A hivatal 2017-es jelentésében bukkant fel egy kutatás-fejlesztési (K+F) program, amelynek többtucatnyi projektjével kapcsolatban Magyarországon, Lettországban és Szerbiában is vizsgálódtak. Az OLAF a magyar hatóságoknak azt ajánlotta, hogy a kedvezményezettektől kérjenek vissza 28,3 millió eurót, azaz 8,5-8,7 milliárd forintot.

A rövid összefoglalóból csak annyi derült ki, hogy a csalás szereplői alvállalkozói szerződések segítségével mesterségesen feltornázták a költségeket, eltitkolták, hogy a végső beszállító cégek kapcsolatban állnak egymással, valamint kamuirodákat hoztak létre, hogy így szerezzenek uniós támogatást.

A 24.hu-hoz eljutott dokumentum alapján azonban ennél jóval cifrább a történet: csalási módszerek arzenálját vetették be a kéttucatnyi tagból szőtt céghálóban, a túlárazástól a fiktív számlákon keresztül a szabálytalanul fizetett dolgozókig.

Cikksorozatunk első részében a jelentés főbb megállapításait közöljük.

Money , retro clock, magnifying glass and pen case on a wooden table - Time is money concept
Fotó: Thinkstock
Helyben végzett távmunka
Az OLAF névtelen bejelentés nyomán 2015 őszén kezdett nyomozni két magyar nonprofit kutatóközpont, a Pillar Europa Kutatási és Oktatási Nonprofit Kft. és a BME-Infokom Innovátor Nonprofit Kft. (későbbi nevén Infokom Innovátor) ügyében. A két cég a versenyképességet innovációval elősegítő operatív programra pályázott, az általuk bevetett innováció azonban inkább szolgálta az uniós kassza megcsapolását, mint a régiós gazdaság fellendítését.

Az elcsalt projektek között volt olyan, amely arra irányult volna, hogy a kiterjesztett valóságalapú rendszerekkel interaktívvá tegyék a különféle termékekhez adott felhasználói útmutatók használatát, vagy olyan, amely egy közösségi hálózat segítségével ajánlott volna pénzügyi termékeket. De találunk társadalmilag kimondottan hasznosnak tűnő pályázatot is, mint a „Hangok vizuális felismerhetőségének kifejlesztése halláskárosultak számára”.

A bejelentések szerint a Pillar és a BME-Infokom kamu fióktelepeket hozott létre azért, hogy regionális támogatási projektekben vehessen részt. A Pillar cégjegyzékében Bicskén és Téten tüntetett fel fióktelepet, az BME-Infokom pedig Bicskén és Etyeken, a Dávid-majorban. A két cég 2014. január és 2016. január között kibérelt egy 2050 négyzetméteres, 190 fő befogadóképességű irodát a fővárosban.

Ez elég izgalmas fejlemény, mivel

a szóban forgó operatív programban nem is szerepel a közép-magyarországi régió, így budapesti helyszín nem felel meg a támogatási feltételeknek. Viszont megfelelnek a kritériumoknak a két cég által bejegyeztetett fióktelepek, hiszen Bicske és Etyek a közép-dunántúli, Tét pedig a nyugat-dunántúli régióban fekszik – ha tényleg ezeken a helyszíneken dolgoznak a projekteken.

A vizsgált projektek közül a legtöbb informatikai cégekhez kötődik, de az egyikben például a Waberer’s-Szemerey Kft. bukkan fel konzorciumvezetőként. Utóbbi az idén áprilisig Matolcsy György jegybankelnök egyik unokatestvérének, Szemerey Lórándnak az érdekeltségében állt.

Miskolc, 2014. február 20.
Szemerey Lóránd, a Waberer’s-Szemerey Logisztika Kft. ügyvezetõ igazgatója (b) átveszi Pais Józseftõl, a DAF Hungary Kft. ügyvezetõjétõl a 160. kamiont a Waberer's-Szemerey Logisztika Kft. új miskolci bázisán 2014. február 20-án. Az ezen a napon átadott, 3 milliárd forint értékû beruházással száz új munkahely jött létre a közúti árufuvarozással, raktározással foglalkozó cégnél.
MTI Fotó: Vajda János
Szemerey Lóránd, a Waberer’s-Szemerey Logisztika Kft. ügyvezető igazgatója (balra) és Pais József, a DAF Hungary Kft. ügyvezetője Fotó: Vajda János / MTI
A határokon átívelő nyomozás során az OLAF megállapította, hogy a BME-Infokom és a Pillar csak papíron foglalkoztatott távmunkában dolgozókat, valójában egy budapesti irodában zajlott az ügymenet.

Bizonyíték is van a manipulációra: a papíron vidéki telephelyeken dolgozó embereket e-mailben arra utasították, hogy a projektek ellenőrzésekor a látszat kedvéért jelenjenek meg „a megvalósítási helyszíneken”. A 31 projekt keretében több mint 3300 hamis, munkaszerződésekbe foglalt nyilatkozat született, amelyek szerint az alkalmazottak vagy a telephelyeken dolgoztak, vagy a telephelyekről kaptak utasítást, valamint távmunkásként dolgoztak.

Az OLAF mindezek alapján megállapította, hogy

a kedvezményezettek a pályázatot csakis azért nyújtották be vidéki megvalósítási helyszínnel, mert így el tudták számolni a pályázatukat, de megkerülték a konvergenciarégiókra vonatkozó szabályozást és jogosulatlanul jutottak uniós, illetve magyar támogatáshoz.

Még a recepcióst is uniós pénzből fizették
Problémák derültek ki az alkalmazottak javadalmazásával kapcsolatban is, kis túlzással boldog-boldogtalant uniós pénzből fizettek ki. Az operatív program kiírása szerint a K+F projektekre szánt uniós pénzből a felsőfokú végzettségű kutatókat és fejlesztőket, illetve a középfokú végzettségű segédszemélyzetet, tehát a műszaki, természettudományi, orvosi vagy agrár végzettségű foglalkoztatottakat lehet kifizetni. A Pillar és a BME-Infokom azonban a pályázati pénzből fizette az egyik pénzügyi igazgató, a számviteli és HR-munkatársak, az ellenőrzési és marketingszemélyzet, a titkár, sőt még a recepciósok munkabérét is. Márpedig utóbbiak nem minősülnek K+F segédszemélyzetnek, ezért a költségeiket nem lehetett volna elszámolni az uniós társfinanszírozás keretében.

Vastagon fogott a ceruza és fiktív számlák is előkerültek
Az OLAF által átnézett e-mailekből kiderült az is, hogy jelentősen túlárazták a projekteket, az egyik cég esetében például 400 százalékos volt a túlárazás.

Mesterséges alvállalkozói láncok közbeiktatásával megdrágították az árakat, a felsrófolt költségeket pedig munkabér kifizetésével átcsatornázták a nonprofit vállalkozásoktól a profitorientált partnerekhez.

A projektek megvalósítása a gyakorlatban főleg a Pillarra és a BME-Infokomra hárult, sok esetben pedig kétséges volt, hogy azokat valóban a profitorientált konzorciumi tagok alkalmazottai végezték-e el. Ezen felül a BME-Infokom volt az is, amely az éves bérleti díját „barter” keretében 9 millió forintos költségelszámolásra cserélte.

A céghálóba szintén bekapcsolódó BiFarma Kft. hamis készpénzfizetési számla benyújtásával támasztotta alá kifizetési kérelmét, amely szerint 44 ezer eurót és 12,8 millió forintot fizetett szerb beszállítójának, de ezeket az összegeket valójában sosem adta át. A nemzetközi vonalat pedig tovább erősítette az az eset, amelyben a BiFarma olyan lett cégektől rendelt szoftvereket a magyar kedvezményezettnek, amelyeknek nem is ez volt a profiljuk. És hogy még átláthatatlanabb legyen a sztori: a lettek egy hongkongi offshore-t bíztak meg a feladat teljesítésével.

Szerver és tanulmány aranyáron
Az egyik projekt keretében az Euronet Zrt. négy darab Fujitsu szervert, úgynevezett pengekiszolgálót szerzett be az ANT Kft.-től nettó 18 millió forintos egységáron. A szervereket eredetileg a Fujitsu Technology Solutions Kft. adta el 2,9 millió forintos darabáron a HRP Hungary Kft.-nek, tőlük vásárolta meg az ANT.

A kedvezményezett Euronet Kft. tehát öt-hatszoros árat fizetett a szerverekért annak ellenére, hogy állítása szerint napi szinten foglalkozik hasonló informatikai berendezésekkel, így ismeri a piaci árakat. Szintén az Euronet fizetett ki csaknem 39 millió forintot a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesületnek (HTE), hogy a következő témakörökben írjanak tanulmányt: mikrofonfajták, hang- és zajfelismerő megoldások bemutatása, hang-, beszéd- és zajfelismerés a gyakorlatban.

5460081 22.03.2018 Rostelecom's data center in Novosibirsk. Alexandr Kryazhev / Sputnik
Képünk illusztráció
Fotó: Alexandr Kryazhev / Sputnik / AFP
A HTE a tanulmány elkészítésével az Euronet székhelyével megegyező címre bejegyzett Exicom Rendszerház Kft.-t bízta meg nettó 20 millió forintért, de az OLAF szerint a tanulmányt végül maga a HTE készítette el.

A két tanulmány megírása 38+55 munkaórát vett igénybe, ezért az Euronet 37,5 millió forintot fizetett ki a HTE-nek: munkaóránként 403 ezer forintot. Egy másik cégnek 48 millió forintot fizetett az Euronet okosszemüvegekkel kapcsolatos tanulmányokért, itt 324 ezer forint volt az órabér.

A fájlok egy része eltűnt, mire megérkezett az OLAF
Az OLAF a Pillarnál és a BME-Infokomnál 2016 őszén helyszíni ellenőrzést tartott, amelynek során a társkedvezményezettként való részvétellel kapcsolatos nyilatkozatok megtekintése mellett hozzáférést kértek több személy e-mail fiókjához, illetve laptopjához. A csalás elleni hivatal igazságügyi szakértői digitális kriminalisztikai adatgyűjtés keretében vizsgálták meg a levelezéseket és a számítógépeket. Az egyik laptop tartalmát sikerült is lemásolniuk, másik kettőről azonban kiderült, hogy a projekthez kapcsolódó dossziékat eltüntettek, az egyiknél ráadásul olyan speciális programmal dolgoztak, amely visszaállíthatatlanul törli a fájlokat.

Mindezek ellenére az OLAF elegendő adatot gyűjtött össze ahhoz, hogy megállapítsa:

a feltárt tények kimerítik az Európai Közösség pénzügyi érdekeit sértő csalás, valamint a magyar büntető törvénykönyvben meghatározott költségvetési csalás fogalmát, ezért indokolt a közel 9 milliárd forint visszafizetése.

Január óta nyomoznak, de nem hallgattak még ki senkit
Polt Péter legfőbb ügyész idén márciusban arról tájékoztatta Ingeborg Gräßlét, az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának elnökét, hogy számos, az OLAF által kifogásolt ügyben rendeltek el nyomozást. A bizonyítéknak szánt listán szerepel a fent részletezett ügylet, kutatás-fejlesztési programokra igényelt uniós támogatással összefüggésben elkövetett költségvetési csalás bűntetteként.

Az OLAF két céget érintő ajánlása 2017. december 29-én érkezett meg a Legfőbb Ügyészséghez, továbbította azt a Fővárosi Főügyészségnek, az utóbbi pedig – az OLAF-ajánlások esetén mindig követett gyakorlatnak megfelelően – 2018. január 9-én nyomozást rendelt el különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének gyanúja miatt. A nyomozást a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bűnügyi Főigazgatóság Központi Nyomozó Főosztálya folytatja. Az ügyben a NAV ezidáig senkit nem hallgatott ki gyanúsítottként – derült ki a Legfőbb Ügyészség lapunknak adott válaszából.

Orbán gyémántjai

Gyémánttá vált „alkotmányos költség”, magyar védett tanú Amerikában
MN

2018. március 26., hétfő 06:06, frissítve: hétfő 23:13

 A pénz nem vész el, csak az útja válik láthatatlanná. Az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) üldözi a módszert, mert a terrorizmust is ilyen módon pénzelik
A pénz nem vész el, csak az útja válik láthatatlanná. Az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) üldözi a módszert, mert a terrorizmust is ilyen módon pénzelik


Információink szerint az FBI tanúvédelmi programja védi az Egyesült Államokban azt a magyar állampolgárt, aki kulcsfigura lehet a Magyarországon elsikkasztott uniós pénzek külföldre juttatásában. A férfit más okból a magyar hatóságok is keresik, de az amerikaiak hiába jelezték többször, hogy náluk van, nem utaztak oda kihallgatni.

Furcsa, szövevényes történet jutott lapunk tudomására amerikai forrásokból. Egy magyar férfi az FBI tanúvédelmi programjában kapott papírokkal él az Egyesült Államokban, és azért kíváncsiak rá az amerikai hatóságok, mert úgy vélik, ő is egy szem volt abban a láncban, amelynek a segítségével az elmúlt években 3-4 milliárd euró, vagyis ezerháromszázmilliárd forintnak megfelelő összeg szivároghatott ki Magyarországról arab és ázsiai számlákra. A pénz – az amerikaiak gyanúja szerint – a nyertes uniós pályázatok „alkotmányos költsége”, a kormánypárti politikusok részére visszaosztott jutalék.

Az FBI-nak az a gyanúja, hogy az összeget jellemzően az MKB-ból, esetenként pedig más, a kormány által ellenőrzött magyar bankokból vették fel.

A tranzakció készpénzben történt, alkalmanként néhány millió eurós összegben, hogy aztán a futárok (ilyen volt az Amerikában védett férfi is) gyémántban vagy az arab világ párhuzamos bankrendszerén, az úgynevezett havalán keresztül vigyék külföldre, jellemzően közel-keleti vagy szingapúri számlákra. (A gyémántvilágban – információink alapján – egyes drágakövek nem ékszerként, hanem készpénz-helyettesítő eszközként működnek: a vásárlás helyétől távol is garantált áron veszik vissza bizonyos tranzakciós díj megfizetése mellett, így kis helyen nagy mennyiségű pénzt lehet országhatárokon átívelve észrevétlenül, elektronikus nyom nélkül szállítani.)

Négy napja a Magyar Nemzet megkérdezte az MKB-t, hogy az utóbbi három évben hány alkalommal vettek fel a bankból egy összegben 250 ezer eurót, vagyis csaknem nyolcvanmillió forintot meghaladó összeget, de lapzártáig nem kaptunk választ.


Az amerikaiak gyanúja szerint a pénz egy része strómanokon keresztül, arab befektetésnek álcázva jött vissza Magyarországra, hogy luxusszállodákat, kastélyokat és egyéb ingatlanokat vásároljanak belőle. Az amerikai hatóságokat azért is zavarja az illegális pénzügyi megoldás, mert a nemzetközi terrorizmust is e csatornákon (különösen a havalán) keresztül finanszírozzák, így megpróbálják a módszert tűzzel-vassal irtani.

Úgy tudjuk, az amerikai hatóságok a magyar férfi vallomása alapján konkrét nyomozati cselekményeket is kértek a magyar hatóságoktól, de harminc nap után azt a választ kapták Budapestről, hogy itteni kollégáik nem találtak semmilyen, bűncselekményre utaló nyomot. Az FBI által vizsgált pénzmosási módszer lényege az, hogy a pénz mozgása során megszakad a banki vonal, így tovább már nem köthető személyhez. A készpénz később újra visszakerül a rendszerbe, de immár legálisnak látszó, jellemzően külföldi forrásból.

A magyar férfit egyébként körözik a hazai hatóságok is, az Interpol listája alapján jelentős összegű pénzmosás gyanújával. Ennek fényében különös, hogy nem akarják kihallgatni – a lapunk birtokába jutó dokumentumok szerint az amerikai hatóságok tavaly március óta többször jelezték a magyaroknak, hogy a férfi náluk van, és bármikor ki tudják hallgatni az FBI jelenlétében; a körözést ennek ellenére máig nem vonták vissza, és a magyar nyomozók nem éltek a kihallgatás lehetőségével sem. (Négy napja megkérdeztük az ügyészséget, hogy miért nem, de válaszában türelmet kért. Magyarázatát azóta is türelemmel várjuk.)

Az államközi értesítés tényéről az Átlátszó megkérdezte az amerikai igazságügyi minisztériumot is, amely nem kívánta kommentálni az értesülést. A magyar állampolgár a nemzetközi körözés ellenére szabadon közlekedik az Egyesült Államokban – lapunk egyik munkatársa személyesen találkozott vele, ám a férfi nem akart nyilatkozni.

Tavaly júniusban az Átlátszó egy másik ügyben arról írt: eddig példa nélküli módon több, csalás és pénzmosás elkövetésével vádolt magyar állampolgár kiadatását indítványozta az Egyesült Államoknak az idén tavasszal a Fővárosi Főügyészség. A kiadatás a jogerős bírósági döntés ellenére sem történt meg – információink szerint az Igazságügyi Minisztérium vétózta meg. (A tárca sajtóosztályán érdeklődtünk az okokról, de kérdéseinkre eddig nem válaszoltak.)

Amerikából származó információk szólnak arról, hogy a bűnbanda két tagja szintén futárként működött közre az uniós pénzek Magyarországról való kicsempészésében – ők a nagy mennyiségű készpénzt a megbízó utasításainak megfelelően üres bécsi lakásokban tették le, 5-6 millió eurós, vagyis csaknem kétmilliárd forintos összegben. Ha ez igaz, mindjárt érthető, miért nem akarjuk kiadni őket Amerikának.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.03.26.